Egész éjszaka forgolódtam az ágyamban, nem tudtam elfelejteni a kis fecnin írt szavakat. Folyton a fülembe csengtek. Ugyanakkor bűntudatot érzek, mert nem figyeltem eléggé Niallre.
Másnap reggel egészen 10 óráig ki sem dugom az orrom a szobámból. Akkor is csak azért megyek le, mert már nem bírok korgó gyomrommal.
Lent érdekes dolgokkal szembesülök: Liam a kanapén hortyogva alszik még, Lucy a buli maradványait takarítja még Zayn egy pohár kávé mellett próbál magára találni. Mikor elmegyek mellette felnyög egyet halkan, gondolom ezt vehetem egy jó reggelt kívánásnak és megyek is tovább.
A konyhában egy ismeretlen lánnyal találom magam szembe és elképesztő módon vigyorog rám.
- Szia, gondolom te vagy Sandy.
- Jó reggelt! Talált, de elnézést én nem néztem utánad megtudhatom, hogy benned kit tisztelhetek? – kérdem.
- Persze, elnézést faragatlanságomért. Elenor vagyok, de hívj csak Elnek.
- Örülök, hogy megismertelek. – mondom miközben egy nutellás kenyeret kenegetek.
Dolgom végeztével magamhoz fogom a tányért és megindulok felfelé a lépcsőn.
A lépcső tetején Niallel találkozok, akin egy szál alsónadrágon kívül nincs több ruha. Úgy érzem, hogy jobb, ha tovább állok, mert erre a látványra én még nem állok készen.
A szobám felé tartva látom, hogy nyitva van Louis ajtaja egy kicsikét. Bekukkantok hozzá hátha éhes és megbeszélhetnénk úgyis az estét. Ám a látványra, ami elém tárul arra nem számítok. Azzal az Elenor csajjal csókolózik.
A tányér és a pohár tej azonnal kiesik a kezemből és a szememből könnyek törnek elő. A szobámig sprintbe megyek és becsapom az ajtóm majd hangos zokogással a földre rogyok.
Az egész napot a szobámban töltöm és zokogok megállás nélkül. Úgy tűnik, senkinek sem hiányzom, mert még az ebéd miatt sem hiányolnak.
Este 6 óra körül kopog valaki az ajtómon. Azt hiszem kicsit elszundítottam, mert arra kelek fel.
Megvakarom álmos szemecskéimet és az ajtóhoz sietek.
- Szia Sandy. – köszön Louis és beljebb tolakszik a szobámba.
- Szia. – nézek rá kérdően, de ő ügyet sem vetve rám lehuppan az ágyamra. Bár fogalmam sincs, mitől van ilyen jó kedve, próbálok én is némi vidámságot erőltetni az arcomra.
- Szóval készülődsz már?
- Ezért törtettél be és keltettél fel? – nézek rá értetlenül.
- Igen. Miért nem ma megyünk?
- Ja, de. Ne haragudj, máshol jár az eszem. Mikor indulunk?
- Hát… - vakarja meg a fejét – Én mostanra terveztem. Azért is jöttem be, mert egész nap nem láttalak.
- Úr isten! Ne haragudj. Máris készülődök. – mondom és elkezdem levenni a pólóm, mikor rájövök, hogy ő bámul engem – Khmm, mondom, készülődök. – mondom egy mosoly kíséretébe és kitessékelem a szobámból.
’ Vajon vele is olyan helyekre megyünk mit Niallel?’ - gondolkozok el egy pillanatra miközben kinyitom a szekrényem.
A legjobb választásnak egy kövekkel kirakott fehér pántnélküli koktélt találok, mellé egy barack színű selyem öv és szandál. Az összhatást nevezhetem szépnek úgy érzem.
A lépcsőn lefelé menet, természetesen Niallel találkozok.
- Sandy, gyönyörű vagy.
- Köszönöm! – mondom egy mosoly kíséretében.
Lent a lépcsőnél Lou már türelmetlenül vár. Mikor meglát kb a szája is tátva marad.
- Mehetünk. – mondom mosolyogva, bár azért bennem van a délelőtti dolog.
A városközponttól kb fél órára egy nagyon helyes kis étteremnél állunk meg.
- Nem vagyok túl öltözve? Mindenki meg fog bámulni.
- Nem, csodálatosan nézel ki.
Az étteremben nincs semmisem túlcsicsázva. Az asztalunknál mindössze egy csokor fehér rózsa van.
A vacsora alatt igazán jól elbeszélgetünk. El is felejtettem a délelőtt történeket annyira jól éreztem magam.
A vacsora után Lou egy sállal beköti a szemem beültet az autóba és 5 percnyi kocsiút után kiszállít.
Mikor leveszi a kendőt nem hiszek a szememnek, hirtelen a tengerparton találom magam.
Elindulunk a tenger mellett, ám egyszer csak eszembe jutnak a délután történtek és nem tudom türtőztetni magam. Könnyeim ismét patakként törnek elő és elrohanok Louis mellől.
Ám Louis utánam fut és elkapja a karom.
- Állj meg! – kiáltja és lelassít.
Megfordít és szembeállít magával. Hajam kisöpri szememből és magához ölel jó szorosan.
- Mutatok valamit ott a sziklák mögött. – suttogja a fülembe.
Én csak bólintok, hiszen ennél rosszabb már nem lehet.
A szikla mögött vagy 1000 mécsesből kirakott szív vár rám középen fehér rózsákkal teleszórva.
Louis óvatosan a közepére vezet és a zsebéből egy apró dobozkát vesz elő.
- Tudom miért rohantál el az előbb. De most nagyon figyelj rám. Soha, senki nem fogott még meg ennyire, mint te. Első látásra beléd szerettem. Nem akarok más nőt az életembe csak téged. Elenor bár a múlt, és azért jött, mert ő nem tudott tovább lépni, de én igen. Általad. A csók, amit ma láttál tőlem nem kapott viszonzást, de attól még megtörtént.
Szóval… - térdelt le elém.
- Ne Louis. Én erre… nem tudom készen állok e.
- Csakhogy, ez a gyűrű a tied. – nyitja fel a dobozkát – Nem adom másnak még akkor sem, ha nem engem választasz.
- Louis csodálatos volt az este köszönök mindent, de azt hiszem itt az ideje haza indulni.
- Értem. Akkor induljunk.
Az úton egyáltalán nem szóltunk egymáshoz, csak néztünk meredten előre.
Mikor hazaértünk Niall és a többiek a kanapén vártak minket és érdeklődtek a randi mivoltáról.
Niallt elhívom egy pillanatra, amit Louis egy tüzes tekintettel viszonoz.
- Niall…
- Ne kezdd. Tudom, mit akarsz mondani…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése