14. Fejezet

When you say goodbye
Egész éjszaka forgolódtam az ágyamban, nem tudtam elfelejteni a kis fecnin írt szavakat. Folyton a fülembe csengtek. Ugyanakkor bűntudatot érzek, mert nem figyeltem eléggé Niallre.

Másnap reggel egészen 10 óráig ki sem dugom az orrom a szobámból. Akkor is csak azért megyek le, mert már nem bírok korgó gyomrommal.
Lent érdekes dolgokkal szembesülök: Liam a kanapén hortyogva alszik még, Lucy a buli maradványait takarítja még Zayn egy pohár kávé mellett próbál magára találni. Mikor elmegyek mellette felnyög egyet halkan, gondolom ezt vehetem egy jó reggelt kívánásnak és megyek is tovább.
A konyhában egy ismeretlen lánnyal találom magam szembe és elképesztő módon vigyorog rám.
- Szia, gondolom te vagy Sandy.
- Jó reggelt! Talált, de elnézést én nem néztem utánad megtudhatom, hogy benned kit tisztelhetek? – kérdem.
- Persze, elnézést faragatlanságomért. Elenor vagyok, de hívj csak Elnek.
- Örülök, hogy megismertelek. – mondom miközben egy nutellás kenyeret kenegetek.
Dolgom végeztével magamhoz fogom a tányért és megindulok felfelé a lépcsőn.

A lépcső tetején Niallel találkozok, akin egy szál alsónadrágon kívül nincs több ruha. Úgy érzem, hogy jobb, ha tovább állok, mert erre a látványra én még nem állok készen.

A szobám felé tartva látom, hogy nyitva van Louis ajtaja egy kicsikét. Bekukkantok hozzá hátha éhes és megbeszélhetnénk úgyis az estét. Ám a látványra, ami elém tárul arra nem számítok. Azzal az Elenor csajjal csókolózik.
A tányér és a pohár tej azonnal kiesik a kezemből és a szememből könnyek törnek elő. A szobámig sprintbe megyek és becsapom az ajtóm majd hangos zokogással a földre rogyok.

Az egész napot a szobámban töltöm és zokogok megállás nélkül. Úgy tűnik, senkinek sem hiányzom, mert még az ebéd miatt sem hiányolnak.
Este 6 óra körül kopog valaki az ajtómon. Azt hiszem kicsit elszundítottam, mert arra kelek fel.
Megvakarom álmos szemecskéimet és az ajtóhoz sietek.

- Szia Sandy. – köszön Louis és beljebb tolakszik a szobámba.
- Szia. – nézek rá kérdően, de ő ügyet sem vetve rám lehuppan az ágyamra. Bár fogalmam sincs, mitől van ilyen jó kedve, próbálok én is némi vidámságot erőltetni az arcomra.
- Szóval készülődsz már?
- Ezért törtettél be és keltettél fel? – nézek rá értetlenül.
- Igen. Miért nem ma megyünk?
- Ja, de. Ne haragudj, máshol jár az eszem. Mikor indulunk?
- Hát… - vakarja meg a fejét – Én mostanra terveztem. Azért is jöttem be, mert egész nap nem láttalak.
- Úr isten! Ne haragudj. Máris készülődök. – mondom és elkezdem levenni a pólóm, mikor rájövök, hogy ő bámul engem – Khmm, mondom, készülődök. – mondom egy mosoly kíséretébe és kitessékelem a szobámból.
’ Vajon vele is olyan helyekre megyünk mit Niallel?’ - gondolkozok el egy pillanatra miközben kinyitom a szekrényem.
A legjobb választásnak egy kövekkel kirakott fehér pántnélküli koktélt találok, mellé egy barack színű selyem öv és szandál. Az összhatást nevezhetem szépnek úgy érzem.
A lépcsőn lefelé menet, természetesen Niallel találkozok.
- Sandy, gyönyörű vagy.
- Köszönöm! – mondom egy mosoly kíséretében.

Lent a lépcsőnél Lou már türelmetlenül vár. Mikor meglát kb a szája is tátva marad.
- Mehetünk. – mondom mosolyogva, bár azért bennem van a délelőtti dolog.

A városközponttól kb fél órára egy nagyon helyes kis étteremnél állunk meg.
- Nem vagyok túl öltözve? Mindenki meg fog bámulni.
- Nem, csodálatosan nézel ki.

Az étteremben nincs semmisem túlcsicsázva. Az asztalunknál mindössze egy csokor fehér rózsa van.
A vacsora alatt igazán jól elbeszélgetünk. El is felejtettem a délelőtt történeket annyira jól éreztem magam.

A vacsora után Lou egy sállal beköti a szemem beültet az autóba és 5 percnyi kocsiút után kiszállít.
Mikor leveszi a kendőt nem hiszek a szememnek, hirtelen a tengerparton találom magam.
Elindulunk a tenger mellett, ám egyszer csak eszembe jutnak a délután történtek és nem tudom türtőztetni magam. Könnyeim ismét patakként törnek elő és elrohanok Louis mellől.
Ám Louis utánam fut és elkapja a karom.
- Állj meg! – kiáltja és lelassít.
Megfordít és szembeállít magával. Hajam kisöpri szememből és magához ölel jó szorosan.
- Mutatok valamit ott a sziklák mögött. – suttogja a fülembe.
Én csak bólintok, hiszen ennél rosszabb már nem lehet.

A szikla mögött vagy 1000 mécsesből kirakott szív vár rám középen fehér rózsákkal teleszórva.
Louis óvatosan a közepére vezet és a zsebéből egy apró dobozkát vesz elő.

- Tudom miért rohantál el az előbb. De most nagyon figyelj rám. Soha, senki nem fogott még meg ennyire, mint te. Első látásra beléd szerettem. Nem akarok más nőt az életembe csak téged. Elenor bár a múlt, és azért jött, mert ő nem tudott tovább lépni, de én igen. Általad. A csók, amit ma láttál tőlem nem kapott viszonzást, de attól még megtörtént.
Szóval… - térdelt le elém.
- Ne Louis. Én erre… nem tudom készen állok e.
- Csakhogy, ez a gyűrű a tied. – nyitja fel a dobozkát – Nem adom másnak még akkor sem, ha nem engem választasz.
- Louis csodálatos volt az este köszönök mindent, de azt hiszem itt az ideje haza indulni.
- Értem. Akkor induljunk.

Az úton egyáltalán nem szóltunk egymáshoz, csak néztünk meredten előre.
Mikor hazaértünk Niall és a többiek a kanapén vártak minket és érdeklődtek a randi mivoltáról.

Niallt elhívom egy pillanatra, amit Louis egy tüzes tekintettel viszonoz.
- Niall…
- Ne kezdd. Tudom, mit akarsz mondani…

13. Fejezet

You're insecure

- Louis ne mit csinálsz? Tedd el azt a kést. Még a végén megsérül valaki. – mondom üvöltve, mert a zenétől saját gondolataim sem hallom nem, hogy Lout.

A következő pillanatban megragadja a kezem és maga után húz a kert sötétebbik felébe.
A kert végébe az egyik bokor megül Niall lép elő egy üveg borral a kezébe.
- A következőt terveltük ki. Mivel…
- Várj! Te nem is vagy részeg? És szövetkeztetek ellenem ketten? Mikor volt erre időtök? – teszem fel levegővétel nélkül a kérdéseket.
- Nem, nem vagyok. – hangzik a válasz egy charmos mosoly kíséretébe.
- Nem, vagyis igen. Félig. – nyögi hozzá Niall.
- Ugye megválaszoltunk mindent? – dob hozzá még egy vigyort Louis. – Tehát, azt találtuk ki, hogy mivel egyikünk sem hívott el randira, és tisztességes férfiaktól úgy illik, így mind a ketten elhívunk egy-egy romantikus vacsorára. Amelyikünkkel jobban érzed magad azt a személyt válaszd, a másik személy halkan visszavonulót fúj és nem sértődik be rajta. Úgy gondoltuk ez így korrekt mindenkivel szemben.
- Várjatok, az én véleményem nem számít? – nézek rájuk kerek szemekkel.
- De, természetesen most jött volna a kérdés, csak mindig beleszólsz a mondatba. – vigyorog Niall. – Persze ha ez nem felel meg, akkor rád bízzuk a döntést, csak mindhármunknak rossz és minél előbb túl vagyunk a választáson annál előbb tudunk felejteni, vagy boldogok lenni.
- Hát, ha jobban belegondolok, akkor teljesen igazatok van. – erőltetek egy mosolyt az arcomra, bár tudom, hogy ez nem a legjobb ötlet – Valóban nem volt közös randink, de nem tudom, hogy tudna ez segíteni.
- Nem baj. Próba cseresznye. – mondja Louis – Szóval a tied a választás, kivel szeretnél vacsorázni először?

Némi töprengés után mikor már látszott rajtam, hogy nem tudok dönteni a fiúk az javasolták, hogy csukjam be a szemem, és húzzak egy nevet a sapkából ( amit a csuda se tudja honnan húzott elő Niall).
Kezemmel hosszas másodpercekig kutatok a sapiba mire megtalálom a fecniket. Kihúzom az elsőt, ami a kezembe akad, és megnézem…
- Niall. – olvasom fel, ami a papírra van írva.
Először Niall arcát nézem, amin megkönnyebbülés látszik, majd Louisra vándorol tekintetem, akin némi csalódottságot vélek felfedezni.

- Akkor indulhatunk? – kérdi egy hatalmas vigyor kíséretében.
- Igen. – mondom egy erőltetett mosollyal az arcomon.
Majd átkarolja derekam és elindulunk az autó felé, közben én visszatekintek Loura, aki, azóta is ott áll szótlanul.

- Várj. Átöltözök. – kérek némi felkészülési időt. Ő csak bólint és elindulok felfelé.
Előkeresem az egyik legelegánsabb ruhámat és magamra kapom. Hajamat gyorsan begöndörítem picit, hogy szexi hatást keltsen, és lemegyek a bulizó tömegbe, ahol kezemet tördelve Niallt vizslatom a tömegbe.

A következő pillanatban valaki megfogja a vállam én pedig majdnem szívrohamot kapok.
- Lucy? – kérdem zihálva.
- Hmm. Rossz a lelkiismereted. – kuncorászik – Kit keresel ennyire? És mért csípted ki magad?
- Niallt keresem nem láttad?
- Már mindent értek. – kacsint egyet – Azt hiszem a szobájába van.
’ Jellemző, most jöttem le fentről mászhatok fel megint’ – gondolom.
Bólintok egyet, majd elindulok felfelé a lépcsőn, mikor hallom, hogy valaki nekem kiabál.
- Sandy, Sandy!
Megfordulok és vajon kit látok ott? Louist.
- Nekem Niallal kéne lennem, bocsánat.
- Várj! – fut fel a lépcsőn – Csak azt akarom mondani, hogy gyönyörű vagy. – majd egy apró fecnit nyom a kezembe.

Elindulok felfelé, és a lépcső tetején kibontom a levelet, amelyben ez áll:

„ Szeretlek! Válassz úgy, hogy azt ne bánd meg. Várni fogok rád mindig!”

Visszanézek, de ő addigra már nem volt a lépcsőn. Elindulok Niall szobája felé, közben a fecnit próbálom a melltartómba csúsztatni, hogy ne lássa meg senki.

Niall szobájához érve bekopogok.
- Gyere! – hallik ki a szobából.
Kinyitom az ajtót és Niall egy szál vörös rózsával fogad.
- A leggyönyörűbb nőnek.
- Köszönöm. – mosolyodok el.
- Indulhatunk?
- Igen. – majd belékarolok és elindulunk a némiképp érdekesnek induló „randinkra”.

Először egy gyönyörű, luxus étteremnél állunk meg.
A pincér egy elzárt helyre vezet minket, ahol ezer gyertya ragyogja be a teret és a padlót rózsaszirmok borítják.
Szemem és szám is tátva marad.
A pincér a legjobb pezsgőt bontja meg és a legfinomabb ételeket tálalja.

A vacsora közben jól elbeszélgetünk, de sehogy sem tudom kiverni a fejemből azt a kis fecnit, ami a melltartómban lapul.
Mindig arra tudok csak gondolni, hogy Louis most mit érezhet.

A vacsora után Niall a város felé veszi az irányt, ahol sétálunk egy nagyot és megmutatja azokat a helyeket, amikre nem jutott időnk.
Igazán jól érzem magam, hiszen sokat nevetünk, csak azaz apró titok piszkálja a csőröm.
Niall olyan aranyos. Még a zakóját is odaadta, mert persze kardigán minek?

A nap végén nem is volt kérdés számomra, hogy kit fogok választani…