13. Fejezet

You're insecure

- Louis ne mit csinálsz? Tedd el azt a kést. Még a végén megsérül valaki. – mondom üvöltve, mert a zenétől saját gondolataim sem hallom nem, hogy Lout.

A következő pillanatban megragadja a kezem és maga után húz a kert sötétebbik felébe.
A kert végébe az egyik bokor megül Niall lép elő egy üveg borral a kezébe.
- A következőt terveltük ki. Mivel…
- Várj! Te nem is vagy részeg? És szövetkeztetek ellenem ketten? Mikor volt erre időtök? – teszem fel levegővétel nélkül a kérdéseket.
- Nem, nem vagyok. – hangzik a válasz egy charmos mosoly kíséretébe.
- Nem, vagyis igen. Félig. – nyögi hozzá Niall.
- Ugye megválaszoltunk mindent? – dob hozzá még egy vigyort Louis. – Tehát, azt találtuk ki, hogy mivel egyikünk sem hívott el randira, és tisztességes férfiaktól úgy illik, így mind a ketten elhívunk egy-egy romantikus vacsorára. Amelyikünkkel jobban érzed magad azt a személyt válaszd, a másik személy halkan visszavonulót fúj és nem sértődik be rajta. Úgy gondoltuk ez így korrekt mindenkivel szemben.
- Várjatok, az én véleményem nem számít? – nézek rájuk kerek szemekkel.
- De, természetesen most jött volna a kérdés, csak mindig beleszólsz a mondatba. – vigyorog Niall. – Persze ha ez nem felel meg, akkor rád bízzuk a döntést, csak mindhármunknak rossz és minél előbb túl vagyunk a választáson annál előbb tudunk felejteni, vagy boldogok lenni.
- Hát, ha jobban belegondolok, akkor teljesen igazatok van. – erőltetek egy mosolyt az arcomra, bár tudom, hogy ez nem a legjobb ötlet – Valóban nem volt közös randink, de nem tudom, hogy tudna ez segíteni.
- Nem baj. Próba cseresznye. – mondja Louis – Szóval a tied a választás, kivel szeretnél vacsorázni először?

Némi töprengés után mikor már látszott rajtam, hogy nem tudok dönteni a fiúk az javasolták, hogy csukjam be a szemem, és húzzak egy nevet a sapkából ( amit a csuda se tudja honnan húzott elő Niall).
Kezemmel hosszas másodpercekig kutatok a sapiba mire megtalálom a fecniket. Kihúzom az elsőt, ami a kezembe akad, és megnézem…
- Niall. – olvasom fel, ami a papírra van írva.
Először Niall arcát nézem, amin megkönnyebbülés látszik, majd Louisra vándorol tekintetem, akin némi csalódottságot vélek felfedezni.

- Akkor indulhatunk? – kérdi egy hatalmas vigyor kíséretében.
- Igen. – mondom egy erőltetett mosollyal az arcomon.
Majd átkarolja derekam és elindulunk az autó felé, közben én visszatekintek Loura, aki, azóta is ott áll szótlanul.

- Várj. Átöltözök. – kérek némi felkészülési időt. Ő csak bólint és elindulok felfelé.
Előkeresem az egyik legelegánsabb ruhámat és magamra kapom. Hajamat gyorsan begöndörítem picit, hogy szexi hatást keltsen, és lemegyek a bulizó tömegbe, ahol kezemet tördelve Niallt vizslatom a tömegbe.

A következő pillanatban valaki megfogja a vállam én pedig majdnem szívrohamot kapok.
- Lucy? – kérdem zihálva.
- Hmm. Rossz a lelkiismereted. – kuncorászik – Kit keresel ennyire? És mért csípted ki magad?
- Niallt keresem nem láttad?
- Már mindent értek. – kacsint egyet – Azt hiszem a szobájába van.
’ Jellemző, most jöttem le fentről mászhatok fel megint’ – gondolom.
Bólintok egyet, majd elindulok felfelé a lépcsőn, mikor hallom, hogy valaki nekem kiabál.
- Sandy, Sandy!
Megfordulok és vajon kit látok ott? Louist.
- Nekem Niallal kéne lennem, bocsánat.
- Várj! – fut fel a lépcsőn – Csak azt akarom mondani, hogy gyönyörű vagy. – majd egy apró fecnit nyom a kezembe.

Elindulok felfelé, és a lépcső tetején kibontom a levelet, amelyben ez áll:

„ Szeretlek! Válassz úgy, hogy azt ne bánd meg. Várni fogok rád mindig!”

Visszanézek, de ő addigra már nem volt a lépcsőn. Elindulok Niall szobája felé, közben a fecnit próbálom a melltartómba csúsztatni, hogy ne lássa meg senki.

Niall szobájához érve bekopogok.
- Gyere! – hallik ki a szobából.
Kinyitom az ajtót és Niall egy szál vörös rózsával fogad.
- A leggyönyörűbb nőnek.
- Köszönöm. – mosolyodok el.
- Indulhatunk?
- Igen. – majd belékarolok és elindulunk a némiképp érdekesnek induló „randinkra”.

Először egy gyönyörű, luxus étteremnél állunk meg.
A pincér egy elzárt helyre vezet minket, ahol ezer gyertya ragyogja be a teret és a padlót rózsaszirmok borítják.
Szemem és szám is tátva marad.
A pincér a legjobb pezsgőt bontja meg és a legfinomabb ételeket tálalja.

A vacsora közben jól elbeszélgetünk, de sehogy sem tudom kiverni a fejemből azt a kis fecnit, ami a melltartómban lapul.
Mindig arra tudok csak gondolni, hogy Louis most mit érezhet.

A vacsora után Niall a város felé veszi az irányt, ahol sétálunk egy nagyot és megmutatja azokat a helyeket, amikre nem jutott időnk.
Igazán jól érzem magam, hiszen sokat nevetünk, csak azaz apró titok piszkálja a csőröm.
Niall olyan aranyos. Még a zakóját is odaadta, mert persze kardigán minek?

A nap végén nem is volt kérdés számomra, hogy kit fogok választani…