Halihó!

Az elkövetkezendő három hétbe sajnos nem tudok kirakni részt mert nem leszek itthon. Amit haza érek remélem két, három új résszel is tudok majd jönni.
Addig is mindenkinek szép nyarat!

Puszi Sandy

7. Fejezet

You're perfect to me
Csak így fekszünk, míg el nem nyom az álom. Ám körülbelül egy órával később hatalmas veszekedésre ébredek, ami Niall és Louis között zajlik, aki akkor már nincs az ágyamban. Azonnal kikelek az ágyból, hogy megnézzem vajon mi is zajlik a konyhában.
Tehát álmos szemekkel kitotyogok a szobából és mikor oda érek, megdörzsölöm a szemem, amit a lámpa fénye igen csak irritál.
- Niall mért veszekedted? – kérdem kislányos ártatlansággal.
- Semmi nem fontos menjél, feküdj vissza, nem tesz jót, ha fent vagy. Igencsak beütötted a fejed. Mindjárt megyek én is, csak ezt még elintézzük.
Eleget téve kérésének visszacsoszogok a szobámba és lehuppanok az ágyra. Közben könnyeimmel küszködök, mert rájövök miről is lehet szó a fiúk között.
Mikor hallom az ajtót csapódni, nem tudom tovább türtőztetni magam, előtörnek könnyeim.
A következő pillanatban az egyik veszekedős fiatalember jelenik meg az ajtóban, aki igen csak ideges. Odajön és leül mellém szótlanul, majd magához ölel.
- Sa… Sajnálom! – mondom hüppögve, többet nem is tudnék mondani, mert könnyeim patakba folynak, és nem engednének szóhoz jutni.
- Most mért sírsz? – kérdi, miután látja, hogy kissé megnyugodtam.
- Mert haragszol.
- Nem, nem rád haragszom, hanem arra az édes, drága nyusszó-musszóra.
- De miért? Hisz csak átölelt.
- Nem csak azért. Hanem mert azt a lányt szereti, akibe én vagyok szerelmes.
Hirtelen felkapom a fejem, mintha valami megvilágosulna bennem. Eddig még nem gondoltam rá úgy, mint társra, hanem mint barátra.
Egy percre elgondolkozok, hogy én melyik fiút szeretem. De tovább nem gondolkozok, inkább odabújok még egy kicsit abba a két erős karba, ami szorosan összefonódik testem körül.
Aztán a következő pillanatban eltol magától, és mélyen a szemembe néz.
- Sandy, lehet, hogy csak 1 hete ismerlek, de azt hiszem, szeretlek.
Meg sem várván, hogy válaszoljak, hirtelen megcsókol. De az a csók, talán életem legszebb momentuma. Szívem heves dobogásba kezd, gyomromban kis pillangók kelnek életre. Talán még sohasem éreztem ilyet eddigi életemben.
A hatalmas izgalmak után kéz a kézbe dőlünk be az ágyba és egymás karjába alszunk el.
Másnap reggel mire felkelek, nem találom sehol a személyt, akivel együtt aludtam, ellenben a konyhából ínycsiklandó illatok szállnak. Mivel a „doktor úr” megtiltotta, hogy felkeljek, így jobbnak látom, ha ágyba maradok.
Reggeli után, kényeztetésképp enged nekem egy kád, forró vizet és beletessékel. Miután jól kipancsolom magam visszadug az ágyba és a lelkemre köti, hogy ameddig vissza nem ér ki ne keljek az ágyból. Csak egy apróságot felejt el, hogy ma van a fesztivál.
- Én nem maradhatok egész nap ágyba. 2-re be kell érnem a helyszínre, hogy elpróbáljam még egyszer a dalt és elkészítsék a hajam.
- Nyugi. – mondja nyugtatóan – délre itt leszek és csinálok neked ebédet, utána pedig elviszlek a stadionba.
Mivel nincs más választásom így bólintok. Ő búcsúzóul a homlokomra nyom egy puszit és már viharzik is ki a szobámból.
A délelőtt első részébe gondolkozok, hogy vajon milyen érzéseket is táplálok a fiú iránt, de úgy egy óra múlva elnyom az álom. Legközelebb egy puha kéz bársonyos simogatására ébredek.
- Szia Sandy.
- Szia Zayn. – nézek rá értetlenül.
- A lovagjaid nem érnek rá, még haza kellett ugraniuk pár holmiért estére. Engem küldtek, hogy segítsek elmenni odáig.
- Rendben máris készülődök. – kászálódok ki az ágyból némileg kómásan.

Egy órával később már a kocsiban ülünk és robogunk, a stadion felé ahol este megrendezésre kerül az Eurovízió. Lent a kapunál Niall és Louis már türelmetlenül várnak. Amint megpróbálok kiszállni a kocsiból rögtön mind a ketten a segítségemre sietnek.
- Elég fiúk. Nincs szükségem ilyesféle formalitásokra, teljesen jól vagyok. Zayn neked pedig köszönöm, hogy eljöttél értem.
- Ugyan, semmiség.
Kiszállok a kocsiból és elindulok az ajtó felé, ügyet sem vetvén arra a tényre, hogy két fiú is a kezét nyújtotta segítségül.
Amint bemegyek, a színtérre már szólítanak is, hogy menjek próbálni. Mindent megcsinálok, szinte hibátlanul ezért nem kérik további jelenlétemet a beállításokhoz. Így irányba veszem az öltözőm, ahol egy egész gárda vár: fodrászok, sminkesek, stylistok és műkörmösök.
Körülbelül 3 óra készülődés után szinte mindennel kész vagyok, kivéve a ruhával.
Amint meglátom, a ruhám elképedek, hogy milyen gyönyörű. Mivel magyar vagyok, így a készítők matyó hímzést készítettek ruhám felső részére.

Magyarország a 12. így még van egy kis időm beszélgetni a fiúkkal és Lucyvel, akik megnyugtatnak, hogy nagyon jó leszek, és ne aggódjak.
A következő pillanatban azon kapom magam, hogy engem szólítanak a színpadra. Remegő lábakkal megindulok a színpad felé, majd elindul a hegedű, melynek lágy hangja megsimogatja lelkem és így már nem is félek annyira.
Minden tökéletesen megy mindaddig, amíg el nem érek másodszor a refrénhez. Hirtelen elkezd hasogatni a fejem és elkezdek szédülni, de tudom, hogy nem állhatok le, így mintha minden rendben lenne, folytatom a dalt.
A szereplés után minél hamarabb igyekszem elhagyni a színpadot, ahol ugyan úgy hasogat a fejem és szédülök. Ám a következő pillanatban fekete foltok jelennek meg előttem, majd minden elsötétül…