Alig tudom kivárni, hogy a dal befejeződjön. Amint vége lesz, a mikrofont az első utamba kerülő ember kezébe nyomom és már futok is le a színpadról.
Természetesen a lépcsőn ismét majdnem hasra esek, de ezzel az aprósággal nem foglalkozom, mert végre találkozhatok a kedvenc fiúbandámmal és Lucyvel.
Amint odaérek Lucy nyakába vetem magam.
- Szia Lucy! – mondom, miközben majdnem megfojtom az ölelésemmel – Úr isten, de örülök neked!
- Helló Sandy! Kicsit nem engednél a szorításból? Mindjárt megfulladok.
- Upsz! Bocsánat! – mondom kissé zavarodott hangon.
- Hadd mutassam be a barátomat Liamet. – mondja Lucy.
- Szia Sandy vagyok. – nyújtom a kezem, hogy kezet fogjak vele, de e helyett Liam kezet csókol. Hmm, micsoda úriember.
Aztán Niall, Louis, Harry és Zayn is bemutatkoznak.
A bemutatkozás után a fiúk megdicsérnek, hogy milyen jó voltam, majd menniük kell próbálni. Én addig kihasználom az alkalmat és beszédbe elegyedek a rég nem látott barátnőmmel.
- Szóval a barátod mi? Nagyon aranyos fiúnak látszik.
- Az is. - mondja Lucy kissé elpirulva.
Lucy mesél még kettőjükről egy kicsit, de sok ideje nincs, mivel a fiúk gyorsan lezavarják a próbát. Majd oda jönnek, és egy kicsit beszélgetnek velem. Indulás előtt Niall odajön hozzám és megkérdezi, hogy nincsen-e kedvem átmenni ma este hozzá, ugyan is a fiúk ott alszanak nála és egy családias grill partit rendez. Ránézek Lucy-re, aki mosolyog és bólogat.
- Hát, végül is egyedül lennék a szálláson és unatkoznék. Úgyhogy miért ne. – mondom kissé zavartan.
Miután kimentek a teremből, még el kellett próbálnom még egyszer a dalt hiba és hasra esés nélkül, ami elég bonyolult feladatnak bizonyul a sok vezeték között.
A próba után a hotel felé veszem az irányt, hogy az estére készülődjek. Ám nagy meglepetésemre az ajtó előtt egy szőke fiú vár rám egy szál vörös rózsával.
- Köszönöm Niall. De nincs szülinapom sem névnapom, akkor miért kapom?
- Mert fantasztikusan énekelsz és akármi is történik majd a versenyen, tudd, hogy én attól a pillanattól kezdve, hogy hallottalak énekelni a rajongód vagyok.
- Ahogy én is. – mondom kissé ironikusan, amit mind a ketten viccesnek találunk.
Mivel ilyen kedves volt velem (és barátokból úgysem bővelkedem) meghívom magamhoz sütizni és teázni. Az egész délutánt együtt töltjük, és megismerjük egymást. Talán még sosem nevetek annyit, mint ezen a délutánon.
Aztán készülődnöm kell az estére, úgyhogy megkérem, hogy foglalja el magát.
A kedvenc virágos szoknyámat kapom magamra és hozzá egy fehér blézert, majd egy kis smink és indulásra készen is állok. Csakhogy akad egy kis probléma. Az ő sofőrje a többiekkel van, így minket nem tud elvinni. Szerencsére Mitch mint mindig most is a segítségünkre van, így gyorsan bepattanunk a kocsiba, és már úton is vagyunk a háza felé.
Mikor odaérünk, megdöbbenve látom, hogy ez nem is egy ház… hanem egy villa.
- Nagyon édesek lennétek együtt. – töri meg Lucy a csendet.
- Hát, nem hiszem, hogy érdeklem csak kedves volt és én viszonoztam. Különben is kinek kellene egy ilyen lány, mint én.
A mondat végén éles torokköszörülést hallok a hátam mögött. Egyből tudom, hogy nem lehet más csak Niall.
- Ne butáskodj igen is szép vagy. – mondja nagyon kedvesen – Egyébként csak a fűszerekért jöttem, mert természetesen Liam elfelejtette.
Amint kiment a konyhából Lucy felvonja a szemöldökét.
- Nem tetszel neki, mi?
De erre a mondatra nem válaszoltam, mert jobbnak láttam, ha nem kiabálok el semmit, hiszen csak kedves volt velem és azt egy szóval sem mondta, hogy szépnek tart.
Az est hátralevő részét viccelődéssel és némi ijedelemmel töltjük, mert Lucy majdnem felgyújtja a házat. De ezen kívül minden rendben megy és a fiúk is nagyon kedvesek velem.
Mikor indulni szeretnék Niall odajön hozzám és a fülembe súg valamit…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése